A szcenárióbizonytalanság fogalma az antropogén üvegházgáz-kibocsátás mérséklésének érdekében várható kormányzati döntések, valamint az ipari és a mezőgazdasági szektor átalakulásának jövőbeli kimeneteleit tömörítő, ún. éghajlati forgatókönyvek bizonytalanságát foglalja magában. A modellbizonytalanság a különböző felépítésű éghajlati modellekre utal, ez főként az ún. parametrizációs eltérésekre vezethető vissza (a modellezhető térbeli vagy időskála alatt lezajló fizikai jelenségek, például a felhőképződés mikrofizikája). Ez utóbbi bizonytalanság mérséklésére jöttek létre az ún. Coupled Model Intercomparison projektek (CMIP), amelyek során a különböző felépítésű modellek kimeneteleit hasonlíthatják össze (Knutti, 2008; Harrison et al., 2015). A harmadik bizonytalanság az éghajlati rendszer természetes vagy belső változékonysága, amelyet sokasági éghajlati szimulációk használatával térképezhetünk fel. A természetes változékonyságot Tél Tamás és szerzőtársai (2020) után „párhuzamos éghajlati realizációknak” is nevezhetjük, amely jól jellemzi az éghajlat azon tulajdonságát, miszerint a műszeres méréseink csupán lehetséges realizációi annak a statisztikai eloszlásnak, amely adott időpillanatban meghatározza az éghajlatot. A gyakorlatban ugyanazzal a modellel készült számos, egymástól csak kissé különböző kezdeti feltételből indított szimuláció feltérképezi a modellezett belső változékonyságot (ún. egymodell-sokaság; Deser et al., 2020). Ezek a futtatások rendkívül számításigényesek, ezért sokáig az éghajlat önkényesen definiált normálperiódusára készített (például harminc év) időátlaggal helyettesítették a sokaság feletti statisztikákat. Mára azonban már egyértelmű, hogy ez a módszertan nem alkalmazható, amikor az éghajlat külső kényszerre (például az antropogén üvegházgáz-kényszer) történő változásainak matematikailag helyes leírására törekszünk (Tél et al., 2020).

Ebben a cikkben egy korábbi tanulmányunk (Topál et al., 2020) legfontosabb eredményeit foglaljuk össze. Ahhoz, hogy elkülöníthessük a modellbizonytalanságot a természetes változékonyság jövőre vonatkozó csapadék-előrejelzésekre gyakorolt hatásaitól, 32 CMIP5-modellt rangsoroltunk azon képességük alapján, hogy az évtizedes éghajlati változékonyságot milyen mértékben képesek valósághűen szimulálni. Ezek után összehasonlítottuk a hat egymodell-sokaság által reprezentált természetes csapadékváltozékonyságot az általunk rangsorolt modellek előrejelzéseivel. Ezzel a modellbizonytalanságot a természetes változékonyság kontextusába is helyeztük. A különböző éghajlati modellek közötti fizikai eltérések figyelembevétele és az egymodell-sokaságok együttes alkalmazása jelöli ki az utat a jövőben várható változások pontosabb megértése felé.